Revíziós törekvések Magyarországon

A mindenkori kormány óvatosan bírálta a nagyhatalmi egyetértésen nyugvó békerendszert, a revíziós propagandát ezért jobbára társadalmi szervezeteken keresztül folytatta.

A kormány kezdetben a Területvédő Ligát, később a Magyar Nemzeti Szövetséget igyekezett céljainak részben alárendelni, majd 1921 nyarán létrehozta a Társadalmi Egyesületek Szervezete Központját, melynek feladata a szomszéd országokba került magyar kisebbségek gondozása és a Trianon-ellenes propaganda folytatása volt.

A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, vagy rövidebben Területvédő Liga (TEVÉL) az első világháború végén a Károlyi Mihály-kormány segítségével alakult országos politikai propagandaszervezet volt, ami a történelmi Magyarország területi egységének megóvását tűzte zászlajára.

Az első világháború végén, 1918 novemberében alakult Budapesten, életre hívói Karafiáth Jenő, Cholnoky Jenő, Kelemen Kornél, Lázár Andor, Lázár Ferenc, Milotay István és Pethő Sándor voltak, első elnöke pedig Lóczi Lóczy Lajos lett.

Miután 1920. július 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, a Védő Ligák Szövetségével közösen pályázatot írtak ki a magyarság aktuális életérzését kifejező rövid imádságra, illetve jelmondatra. Ezen pályázat győztese lett a Magyar Hiszekegy, illetve a „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” frázis. A szervezet még 1920-ban irredenta bélyegsorozatot adatott ki, illetve a saját országos gyűjtéséből összejött pénzből csináltatta és állíttatta fel 1921. január 16-án a budapesti Szabadság téren az úgynevezett irredenta szobrokat, azaz az egyes elcsatolt részeket (Észak, Dél, Kelet és Nyugat) egy-egy szoborral jelképező szoborcsoportot. Az Irredenta szobrokat az akkori jelentős szobrászművészek készítették el: „Kelet” (Csaba vezér), Pásztor János szobrászművész alkotása; „Észak” (Hungária), Kisfaludi Strobl Zsigmond műve; „Dél” (Délvidék), Szentgyörgyi István alkotása; és „Nyugat” (Hadúr), Sidló Ferenc szobrászművész érdeme. Ezeket 1946-ban elbontották, hogy a közvetlenül mellette felállított és máig látható szovjet hősi emlékmű látványát ne zavarják.

A Területvédő Liga használta fel saját propagandacéljaira József Attila 1922-ben írt Nem, nem, soha! című versét, aminek kissé módosított címe, a Nem! Nem! Soha! aztán rövid úton a liga országos jelszavává vált.

A területvédők elnöke Lóczy Lajos lemondását követően gróf Teleki Pál, majd Urmánczy Nándor lett, mígnem az 1920-as évek közepén a központosítás és az átszervezések jegyében be nem olvasztották a Magyar Nemzeti Szövetségbe.

A Védőligák Szövetsége, az Erdélyi Magyar Szövetség és a Délvidéki Liga politikai pártot is alapított.
 A Honvédelmi Párt hivatalosan 1921. szeptember 16.-án alakult meg; az elnöke Urmánczy Nándor, a korelnöke Persay Ferenc lett.

Társadalmi Egyesületek Szövetsége a magyar nemzeti szellemű társadalmi egyesületek, szövetségek, társaságok, társulatok, testületek szövetkezése.  Célja a nemzetépítő szervezetek összefogása, a magyar haza egyetemes érdekeinek szolgálata, a keresztény erkölcs védelme, a hazafias szellem ápolása. A társadalmi szervezeteket 14 szakosztálya eszmeileg irányította. 1926-ra kiépítette országos hálózatát, előadásokat, kiállításokat, 1933 és 1940 között évente Nemzeti Munkahetet szervezett.  

1927 júniusában Lord Rothermere, lapjában, a Daily Mailben Magyarország helye a nap alatt címmel egész oldalas cikkben bírálta a trianoni békeszerződést. Írásában Rothermere indítványozta, hogy a döntően magyarlakta határ menti zónákat – és az ott élő közel kétmilliós magyar népességet – csatolják vissza az anyaországhoz.
A magyar külpolitika irányítói igyekeztek kihasználni a sajtókampány kínálta lehetőségeket. Ám a nemzetközi sajtóvisszhang összességében nem volt kedvező. Az olasz lapok lelkendeztek ugyan, de Franciaország és a kisantantállamok sajtója elutasítóan reagált. Angliában, a lord lapjait leszámítva, a tartózkodás és a bírálat hangja volt jellemző, akárcsak Németországban.

Ezekben a napokban élénk mozgolódás kezdődött a Trianon-ellenes szervezetek körében, mivel várható volt, hogy új korszak kezdődik a magyar revíziós propagandában. Július második felében Herczeg Ferenc író, valamint a nagy gazdasági érdekvédelmi szervezetek: a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és az Országos Mezőgazdasági Kamara képviselői elhatározták a Magyar Revíziós Liga megalakítását.

A Magyar Revíziós Liga az irredenta tevékenység szervezésére, összehangolására létrehozott társadalmi szervezetként arra törekedett, hogy a világ fontosabb országaiban felhívja a figyelmet a trianoni béke igazságtalanságaira, s ezzel elősegítse a revízió sikerét.

A szervezet vezetését egy hazai és nemzetközi tekintélynek egyaránt örvendő személyiségre kívánták bízni, így több felmerült név után végül Herczeg Ferencet választották elnökké.

A Magyar Revíziós Liga a világközvélemény – elsősorban Nagy-Britannia – felvilágosítását tartotta fő feladatának.

A liga a békeszerződés remélt felülvizsgálatát szándékozott előkészíteni propagandájával. Gyűjtötte a magyar kisebbségek sérelmeiről szóló jelentéseket, valamint a revíziós témájú hazai és külföldi publikációkat, s maga is rendszeresen közölt revíziópárti cikkeket a hazai sajtóban és Rothermere lapjaiban.

A Revíziós Liga 1928 tavaszától egyre sűrűbben közölhette írásait a Magyar Külpolitika című folyóiratban, amely 1929-től a liga hivatalos lapja lett. A címlapon ettől kezdve ott állt a liga jelvénye is: zöld mezőben kalász és három kezdőbetű – MRL.

Nem sokkal később megkezdődött az országos szervezeti hálózat kiépítése is. E mozgalom keretében vármegyék, városok és községek, valamint a legkülönbözőbb apró társadalmi egyesületek – kaszinók, önképzőkörök, baráti társaságok – csatlakoztak a ligához. Ezenkívül magánszemélyek egyénileg is beléphettek. Ehhez mindössze meg kellett vásárolni a frissen kibocsátott ún. revíziós pengőt, amellyel egyszerre tagsági igazolványhoz jutottak és az éves díjat is lerótták. A taglétszám 1930-ra elérte a kétmilliót.

A liga eközben külföldön is terjeszkedett. A nagyhatalmak fővárosaiban irodákat állított fel, melyek a követségeket tehermentesítve propagandát folytattak, bizalmas összeköttetéseket szerveztek, s cikkeket helyeztek el a sajtóban.

A Magyar Revíziós Liga 1940 szeptemberéig összesen 270 könyvet jelentetett meg. Ezekben, lényegében válogatás nélkül, minden történeti, néprajzi, biztonságpolitikai, gazdasági, jogi, földrajzi, katonapolitikai érvet hadrendbe állított, amelyet alkalmasnak talált a magyarság iránti rokonszenv fokozására vagy a trianoni békeszerződés bírálatára, s ez kissé ötletszerűvé tette propagandáját.

A Magyar Revíziós Liga feladatköre ekkoriban egyébként is változóban volt. Magyarország 1941 folyamán fokozatosan belesodródott a háborúba, s diplomáciai kapcsolatai az angolszász hatalmakkal megszakadtak.

1944 elején egyre riasztóbb hírek futottak be a Revíziós Ligához. A németek tudomást szereztek a fegyverszüneti és kiugrási tárgyalásokról, s a katonai megszállás veszélye fenyegetett. A liga Zrínyi utcai irodájában többször tartottak házkutatást, alkalmazottai ellen körözést adtak ki, s bár annak nincs nyoma, hogy bárkit is letartóztattak volna, a Magyar Revíziós Liga hamarosan széthullott.