A második bécsi döntés

A döntést megelőzően nagyon kiéleződött a helyzet a két – a hitleri Németországgal egyaránt szövetséget ápoló – ország között, a teljes magyar hadsereget is mozgósították. Korábban a Besszarábiát követelő Szovjetunió felajánlotta a közös fellépés lehetőségét, ám ezzel a magyar kormány nem élt. A két fél elsődlegesen egy katonai konfliktusban gondolkodott, ám Németországnak nem állt érdekében ez, valamint félt egy szovjet beavatkozástól, ezért avatkozott közbe. A tárgyalások 1940. augusztus 29-én kezdődtek meg Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter döntőbíráskodásával Bécsben, és másnapra mindkét kormány beleegyezését adta.

Az így kihirdetett határozat Észak-Erdélyt Magyarországnak juttatta, így ismét az ország része lett 43 104 négyzetkilométernyi terület, amelyen 2 millió 394 ezer ember élt, akiknek az 1930-as román népszámlálás szerint 38, az 1941-es magyar népszámlálás szerint pedig 53,6 százaléka volt magyar nemzetiségű. A német–olasz bizottság határozata értelmében Magyarország keleten a Kárpátok hegyláncáig, délen a Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Sepsiszentgyörgy-vonalig szerzett vissza területeket Erdélyből. Az ítélet kihirdetése után Mihail Manoilescu román külügyminiszter elájult. Ugyanakkor Magyarországon is akadtak elégedetlenkedő hangok, mert Dél-Erdély Romániáé maradt.

A magyar csapatok a döntés értelmében szeptember 5-én lépték át a trianoni határokat, és kezdték meg a kijelölt határvonalig a területek birtokba vételét. Ez nem volt atrocitásoktól mentes, több esetben is véres események követték a bevonulást. Azt is meg kell jegyezni, a történészek kiemelik: amellett, hogy hazánk jelentős revíziós sikert ért el, a döntés számos negatív következménnyel is járt, elsősorban abból a szempontból, hogy Magyarország elválaszthatatlanul összekötötte sorsát a Berlin–Róma-tengellyel.

A második világháború után megkötött párizsi béke a második bécsi döntést érvénytelennek nyilvánította, a visszacsatolt területek pedig újra Romániához kerültek. Ezzel együtt az aktust a kommunista Romániában az államilag támogatott magyarellenesség alátámasztására is felhasználták.