A párizsi békeszerződés

A magyar békeszerződés öt fő részből állt. Ami a területi rendelkezéseket illeti, visszaálltak a trianoni békeszerződésben kijelölt határok, kis módosítással. Csehszlovákia öt Pozsony-környéki falura tartott igényt. Ebből három falut kapott meg (Oroszvár, Horvátjárfalu, Dunacsún). 1946. február 27-én Magyarország és Csehszlovákia lakosságcserére vonatkozó szerződést kötött, ezt az 1947. évi XVIII. törvény hirdette ki. A lakosságcsere a magyarországi szlovákok számára önkéntes, a szlovákiai magyarok számára azonban kötelező jellegű volt.

A politikai rendelkezések között szerepelt, hogy Magyarország köteles tiszteletben tartani az emberi jogokat. A szerződés feladatként tűzte ki a fasiszta szervezetek betiltását és feloszlatását. A háborús bűnösök felelősségre vonása kapcsán népbíróságok felállításáról rendelkeztek: Bárdossy László, Imrédy Béla és Szálasi Ferenc korábbi miniszterelnökök ügyében is a népbíróság mondta ki a halálos ítéletet.

A magyar fegyveres erők tekintetében a párizsi békeszerződés engedékenyebb volt Trianonhoz képest. A hadsereg létszámát 65 ezer főben maximálták, de nem tiltották be a sorkatonaságot. A légierő 5 ezer főt számlálhatott, illetve 70 repülőgépet tarthatott. Magyarország rendelkezhetett nehézfegyverzettel, de atomfegyver gyártása, illetve megszerzése tilos volt. A szerződés rendelkezett továbbá arról, hogy a szövetséges erők 90 napon belül kötelesek elhagyni az országot, ez alól azonban kivételt képezett az a szovjet fegyveres erő, mely az ausztriai megszállási zóna fenntartásához elengedhetetlen volt. Végül, de nem utolsósorban hazánkat 300 millió dollár fizetésére kötelezett a szerződés, ebből 200 millió a Szovjetuniónak, 70 millió Jugoszláviának és 30 millió Csehszlovákiának járt.